Vadkert története

Sárvár legismertebb nevezetessége, a Nádasdy vár, melynek urai hatalmas birtokokkal rendelkeztek. Ehhez a birtokrendszerhez tartozott Vadkert területe is - a vadaskert - ahol a háziúr és vendégei kedvükre vadászhattak.  Írásos feljegyzést e helyről már a Nádasdy család idejéből, a XVI. századból ismerünk, amikor fővadászt neveztek ki a területre. Szarvasok, őzek, dámvadak, darvak, vidra, nyúl és vadkecske volt akkoriban fellelhető ezen a területen. 1671-ben, a Wesselényi–összeesküvés miatt Nádasdy Ferenc vagyonát elkobozták és a vadakat elszállították a területről.

A későbbi tulajdonosok közül említésre méltó a Szily család, akik 1750-től lovakat tartottak a területen.

Az uradalmat a XIX. század elején a Habsburg ház modenai ágából származó Ferenc este-modenai herceg vette meg, aki 1803-ban lótenyésztésbe kezdett és megalapította a ménest, mely a mai napig megtalálható Vadkert Majorban. Kiváló hazai és külföldi tenyészállatokkal láttak hozzá a lótenyésztéshez. Elsősorban saját használatra tartották a lovakat, cél hogy gazdasági munkára is alkalmas erős, ép csikók szülessenek. A méneskönyvet 1826 óta vezették. Kezdetben a nónius fajtákat részesítették előnyben, majd erősítették az arabs vonalat. 1870-re már az angol telivérek voltak túlsúlyban. 
Meneskonyv

A sárvári uradalmat 1875-ben Mária Terézia Dorottya osztrák-estei főhercegnő örökölte, akinek férje Wittelsbach Lajos bajor királyi főherceg volt, aki III. Lajos néven 1912-13 között Bajorország régense lett, majd 1913-18-ig a Bajor Királyság utolsó uralkodója volt. 
A család folytatta az elkezdett fejlesztéseket. Az egyre ismertebb telivér ménes csikói 1890-ben magas elismeréseket értek el versenyeken. Az első győztes ló Sziporka volt, de jó eredményeket értek el a Hogyne, Herpenyő, Tökfilkó, és a Szerencse fel nevű lovak is. 

A Vadkert Major területén a meglévő, 1870-ben épült klasszicizáló stílusú intézői lak (mai Vadászház) mellé 1885-89-ig felépítették a 2 istállót, a csikósházat és magtárat (régebbi Turistaszálló). 
A családnak 1945-ben el kellett hagynia Magyarországot. Az állatállományt evakuálták, de 1984-ben a Magyar Államnak ajándékozták a ménes egy részét.

Ferenc bajor királyi herceg  így búcsúzott a sárváriaktól 1945. február 20.-án: 

„...Célom mindig az volt, hogy a földművelés és állattenyésztés terén a lehető legtöbbet érjük el, hogy kötelességemet a szép Magyarországgal szemben teljesítsem. Az erdőt nem úgy kezeltettem, hogy a lehető legnagyobb jövedelmet szolgáltassa, hanem az volt a célom, hogy az úgy legyen telepítve, felnevelve és kezelve, hogy hosszú időn át, mindig több, mindig értékesebb és jobb fát szolgáltasson, s így a nemzeti vagyon gyarapodásához hozzájáruljak. ...
                                                                                       Ferenc bajor kir. herceg s.k.” 

pad
A bajor hercegi család 2013 júniusában látogatást tett Vadkert Majorban. A régi épületek tövében emlékpadot állítottak és aprólevelű hársfacsemetét ültettek a Bajor herceg tiszteletére.


 
Fotók: www.lovasfoto.hu